és mikor épp hallgatná a lombok sercenését,
hol színes pókok szövik az álmot
az ágak közötti idő romján..
száz lidércököl a szemhéját verte!
a rémálmok helyett ö foszlott szerte.
ha könnyebb is volt, a nehezét fogta,
nem adta fel, amikor lehetett volna..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése