rajtunk áll! áll vagy bukik..

aki mást okol, magának hazudik.
higgy abban, amit csinálsz, és majd visszaigazol az élet..

de most csak verjen a szív, csak fojtson a láz,

és ne érdekeljen,
ki mit magyaráz,
vagy épp megaláz,
hogy egy, vagy tíz, vagy száz
ütés után is felállsz..
ne szólj semmit, így maradj..

ez egy tökéletes pillanat,
mert most élsz..

megesik, hogy nincs nálad éppen a kulcs..

..ami nyitná a zárat a gépen
ami zuhan, mint a fejsze, a nyele nélkül
mindegy, milyen hős az ember, beleszédül..

gyilkolni? az tiszta dolog..

te mocskolod be azzal, hogy az erőszakkal megpróbálsz félelmet eladni..

azt kérded: miért? a válaszom: miért ne?

De birodalmuknak van határa -

a sötét, borzalmas, büszke erdőnek a határa. Itt, mint hullámok a Hebridák körül, az alacsony cserjék folyton mozgásban vannak. Pedig semmiféle szél nincs az ég alatt.

És a magas, ősi fák örökké ide-oda hajladoznak recsegő, hatalmas hangon. És magas ormaikról örökké hull a harmat. És a gyökereiknél különös, mérges virágok nyílnak, forgolódva nyugtalan álmukban. És a magasban, zúgó és hangos lármával, örökre rohannak a szürke felhők nyugat felé, mígnem vízesésként hömpölyögnek alá a látóhatár tüzes falán. És nincsen semmi szél az ég alatt.