az ész pörög az álmokon

a minden éledve figyel
fény csurog az államon
újraélesztőt
játszik a vágyakon..

olyan vagyok lassan,

mint egy átszakadni készülő gát,
ami ha nem pusztítják el, hát majd elpusztítja önmagát..
én is, te is, mind a ketten tudjuk jól, hogy így van ez..

mikor legtüzesebb az ajkam,

akkor fagyjon meg a tied,
taposs és rúgj kacagva rajtam...

nem egymásra támaszkodni, hanem egymást támogatva előre menni..

ennyi a lényeg. csak két teljes ember találkozásából születhet meg ez a fajta kapcsolat. nem érdemes mással beérni, mert így egy mese az élet. hagyjuk a másikat, hogy a maga útját járhassa, míg ő ugyanezt megteszi veled szemben. nem irányítjuk egymást, de éreztetjük: számíthat ránk a másik, mellette vagyunk. ő úgyis tudja, hogy te ott vagy neki, és ő is ott van neked. ha valaki bántja a másikat, közösen, együttes erővel legyőzitek.

happy birthday to youuu ♥

csend van. a füst tova száll és elillan..

egymás fülébe súgjuk, amit kell. halkan
megborzongsz a képzelet ártatlan síkján
a csikk a hamutálba, csókom az ajkán..

itt a káosz kapitány..

 nem egy elveszett véreb,
az anarchia földje ahová én elvezetnélek.
az ördögnek felajánlanám a lelkedet végleg,
ellepnének a démonok, mint a termeszek, téged...

óh bolond dráma! nem feled örökre, aki lát!

hogy űzi folyton a tömeg,
s nem éri, fantomát,
és körben űzi, s visszatér,
nem éri sohase;
bűn, őrület és szenvedély:
ebből áll a mese!

túl a hazugságok tengerén..

kitől félsz, ha már mindenki elhagyott?
kitől kérsz, ha minden bank bezárt?
oh, szólsz e még, ha kész a leltár, bár még élnél,
már nem élsz..

- nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok,

hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. nézd csak, az ott az én bolygóm.
éppen fölöttünk... de milyen messze van!
     - szép csillag - mondta a kígyó. - mit keresel itt?
     - nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta a kis herceg.
     - hajaj! - mondta a kígyó.
     és sokáig hallgattak.
     - hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - itt a sivatagban
olyan egyedül van az ember..
     - nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó...

nyisd ki a szemed végre..

lassan elnyel a magad köré teremtett mocsár..

rajtunk áll! áll vagy bukik..

aki mást okol, magának hazudik.
higgy abban, amit csinálsz, és majd visszaigazol az élet..

de most csak verjen a szív, csak fojtson a láz,

és ne érdekeljen,
ki mit magyaráz,
vagy épp megaláz,
hogy egy, vagy tíz, vagy száz
ütés után is felállsz..
ne szólj semmit, így maradj..

ez egy tökéletes pillanat,
mert most élsz..

megesik, hogy nincs nálad éppen a kulcs..

..ami nyitná a zárat a gépen
ami zuhan, mint a fejsze, a nyele nélkül
mindegy, milyen hős az ember, beleszédül..

gyilkolni? az tiszta dolog..

te mocskolod be azzal, hogy az erőszakkal megpróbálsz félelmet eladni..

azt kérded: miért? a válaszom: miért ne?

De birodalmuknak van határa -

a sötét, borzalmas, büszke erdőnek a határa. Itt, mint hullámok a Hebridák körül, az alacsony cserjék folyton mozgásban vannak. Pedig semmiféle szél nincs az ég alatt.

És a magas, ősi fák örökké ide-oda hajladoznak recsegő, hatalmas hangon. És magas ormaikról örökké hull a harmat. És a gyökereiknél különös, mérges virágok nyílnak, forgolódva nyugtalan álmukban. És a magasban, zúgó és hangos lármával, örökre rohannak a szürke felhők nyugat felé, mígnem vízesésként hömpölyögnek alá a látóhatár tüzes falán. És nincsen semmi szél az ég alatt.

elárultatott,

 

elvékonyodott valaki más helyett, de egyszer feláll,

átsüvölt önnön maga felett..

hazudj még!

a dallamok sohase tiszták, de az éhes füleim isszák. kezd újra ha véget ér..

úgy élek, ki sosem hal meg

te úgy halsz ,mint ki sosem élt..

magános gerle a szomszédban -

s ifjú nő, szemfödél alatt.

kevés ember jő látogatni,
az is csak elmegy hidegen:
látszik, hogy a halott szegény volt,
szegény s amellett idegen.
rokonait, ha van rokonja,
elnyelte széles e világ;
nem nyit be hozzá enyhe részvét,
legföljebb... a kiváncsiság.

Porszagra eszmélek,

olyan érzésem van, mintha a fejem darabokban heverne.. Pislogok. Minden lélegzetemmel apró porfelhő verődik fel a korhadozó padlódeszkákból. Amikor lassan a hátamra gördülök, rájövök, hogy a fejem még ép, de az agyam olyan fájdalmasan lüktet, hogy le kell hunynom a szememet. Nem tudom, hol vagyok. nem emlékszem rá, hogy mi történt, és arra sem, hogyan kerültem ide. Hirtelen bevillan egy kép - egy ősember husánggal támad rám. A kirakós darabkái lassan kezdenek összeállni. Megint pislogok, a fura szürke fény bántja a szememet.
Az a szokatlan derengés.. Tágra nyitom a szemem. Bent vagyok a házban.
Az agyam megrázza magát, akár egy vizes kutya, és a kérdések, megannyi szertefröccsenő vízcsepp, csak úgy záporoznak belőle. Meddig feküdtem ájultan? Melyik helyiségben vagyok? Hogy fogok kijutni innen? És persze a legfontosabb: ezek az idióták tényleg itt hagytak egyedül?
Az utolsó kérdésre Mike hangja adja meg a választ:
-Látod, mondtam, hogy nem öltem meg. - az ujjával megkocogtatja az ablaküveget, mire odafordítom a fejem.
Hülyén vigyorog. mond valami olyasmit, hogy halott vagyok, és ez történik azokkal, akik szemet vetnek a tulajdonára. Ekkor hallom meg Carmel kiabálását, azzal fenyegetőzik, hogy hívja a rendőrséget, aztán rémült hangon kérdezgeti, hogy magamhoz tértem-e.
-Carmel! - kiáltok ki neki, miközben megpróbálok feltérdelni. - Jól vagyok!
-Cas! Ezek az idióták! Esküszöm, fogalmam sem volt!
Hiszek neki. Megtapogatom a tarkómat. ragacsos a vértől. Nem ijedek meg, mert a fejsebekből általában ömlik a vér, még akkor is, ha csak egy karcolásról van szó. A földre tenyerelek, és a vérem összekeveredik a szürke porral.
Túl korán akartam felállni, megszédülök. Vissza kell feküdnöm a földre. A szoba forogni kezd körülöttem. Mialatt Mike és Chase azon vitatkoznak, hogy segítsenek rajtam vagy hagyjanak itt megdögleni, lassan visszasüllyedek a sötétségbe. azt hiszem ez már a halál. Egy élő gyilkolt meg - hihetetlen, hogy éppen velem történt, de megtörtént.
Egyszer csak Chase hangja úgy öt oktávval megugrik.
-Jézus atyám!
-Mi van?! - dörren rá mike, egyszerre ijedten és ingerülten.
-A lépcső! Nézd a kurva lépcsőt!
Hatalmas erőfeszítéssel kinyitom a szemem, és egy picit felemelem a fejem. Semmi különöset nem látok a lépcsőn. Valahogy túl keskenynek tűnik, a korlát néhány helyen törött. De akkor feljebb pillantok.. Ő az..

minden milyen csendben veszi tudomásul, hogy nincsen megértve..

vagy megvan, de mit is mondjon..
senki nem mond semmit,
júdás is csak csókol..