az ész pörög az álmokon

a minden éledve figyel
fény csurog az államon
újraélesztőt
játszik a vágyakon..

olyan vagyok lassan,

mint egy átszakadni készülő gát,
ami ha nem pusztítják el, hát majd elpusztítja önmagát..
én is, te is, mind a ketten tudjuk jól, hogy így van ez..

mikor legtüzesebb az ajkam,

akkor fagyjon meg a tied,
taposs és rúgj kacagva rajtam...

nem egymásra támaszkodni, hanem egymást támogatva előre menni..

ennyi a lényeg. csak két teljes ember találkozásából születhet meg ez a fajta kapcsolat. nem érdemes mással beérni, mert így egy mese az élet. hagyjuk a másikat, hogy a maga útját járhassa, míg ő ugyanezt megteszi veled szemben. nem irányítjuk egymást, de éreztetjük: számíthat ránk a másik, mellette vagyunk. ő úgyis tudja, hogy te ott vagy neki, és ő is ott van neked. ha valaki bántja a másikat, közösen, együttes erővel legyőzitek.

happy birthday to youuu ♥

csend van. a füst tova száll és elillan..

egymás fülébe súgjuk, amit kell. halkan
megborzongsz a képzelet ártatlan síkján
a csikk a hamutálba, csókom az ajkán..

itt a káosz kapitány..

 nem egy elveszett véreb,
az anarchia földje ahová én elvezetnélek.
az ördögnek felajánlanám a lelkedet végleg,
ellepnének a démonok, mint a termeszek, téged...

óh bolond dráma! nem feled örökre, aki lát!

hogy űzi folyton a tömeg,
s nem éri, fantomát,
és körben űzi, s visszatér,
nem éri sohase;
bűn, őrület és szenvedély:
ebből áll a mese!

túl a hazugságok tengerén..

kitől félsz, ha már mindenki elhagyott?
kitől kérsz, ha minden bank bezárt?
oh, szólsz e még, ha kész a leltár, bár még élnél,
már nem élsz..

- nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok,

hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. nézd csak, az ott az én bolygóm.
éppen fölöttünk... de milyen messze van!
     - szép csillag - mondta a kígyó. - mit keresel itt?
     - nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta a kis herceg.
     - hajaj! - mondta a kígyó.
     és sokáig hallgattak.
     - hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - itt a sivatagban
olyan egyedül van az ember..
     - nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó...

nyisd ki a szemed végre..

lassan elnyel a magad köré teremtett mocsár..

rajtunk áll! áll vagy bukik..

aki mást okol, magának hazudik.
higgy abban, amit csinálsz, és majd visszaigazol az élet..

de most csak verjen a szív, csak fojtson a láz,

és ne érdekeljen,
ki mit magyaráz,
vagy épp megaláz,
hogy egy, vagy tíz, vagy száz
ütés után is felállsz..
ne szólj semmit, így maradj..

ez egy tökéletes pillanat,
mert most élsz..