suttog a fenyves, zöld erdő

télepó is már eljő,
csendül a fürge száncsengő,
véget ér az esztendő..

új horizonok libegnek elébed...

♥

 

minden percben új, félelmes az élet, röpülj, hajóm, új horizonok libegnek elébed..

 

♥

ha én lennék a szerelmed, biztos nevetnél néha..

persze nem többször, mint most,
csak rosszabb vicceken..

boldogságos születésnapot te Póni(ló)

♥!

jajj, de te nem lehetsz máshol..

..hiszen nélküled egészen elvesznék.
kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon,
amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
és kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám,
hogy merre tovább?

de ím, egy csúszó rémalak..

..mint vérpiros gomoly,
előgyürűz a szinfalak
magányaiból.
jön! - jön! - és a bábok soka
a Csúszók étke lesz.
sír a szeráf: férgek foga
emberek vérével veres..

a legendák felülírják a történelmet..

az önzetlenség az erőszakot, a szárnyaló beszédek a néma tetteket.
a történelem csupán a csatára emlékszik, a vért elfelejti..

forróságok, lobbanások után..

..szelíd mámorral hozza kincsét a kifáradt ősz.

suhantál felém..

..néztelek, csinosan, és lengén.
úszott, kavargott csábos illatod, zsengén ölelt
engem, s kávédnak zamatillata tégedet,
jó szívvel hoztad, ahogyan azt kedvelni szoktam..

ha végre itt a nyár, és meleg az idő..

az ember strandra jár, mert ragyog az idő.
míg anyu öltözik, az apu ideges,
mert olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz..

ahol a zagyva..

..a tiszába csorog,
ez szolnok city..

éltél már át olyan pillanatot, amikor a leghalványabb kétely nélkül tudtad, hogy a helyeden vagy?

a jó úton jársz? talán olyasmit is, hogy átléptél egy határon,
átugrottál egy akadályt, vagy miután szembekerültél valami bevehetetlen hegycsúccsal,
hirtelen valahogy a túloldalon találtad magad?

amikor langyos az éjszaka, a szellő hűvös,
és egy dal vitt végig a csendes utcákon.amikor érezted magad körül az egész világot,
és a részének tudtad magad - része lettél a zsongásnak -, és minden olyan jó volt.

innen fentről semmi sem színlel..

kirajzolódnak a részletek.

a ráncok mélyek, a szálak erősek

elszabadulni nem lehet.

szállj velem..~

félmeztelen a parton délben, nem vagyok még józan egészen..~

exit humanity~

..valaki tanul, és valaki győz..

a sikerhez vezető út (...) rögös, először is, mert erőfeszítést kíván, másodszor pedig, mert a legjobb igyekezet is balul üthet ki. és ki akarná szaporítani a maga baját? ne kövessük hát rövidlátóan a "kis lépések politikáját", ráadásul holmi józan, elérhető cél érdekében, hanem helyezzük a célt lehetőleg szédítően magasra..

életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza..

ezzel szemben mire tanítjuk gyermekeinket? arra, hogy kettő meg kettő az négy, és párizs franciaország fővárosa. mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában? mindegyiküknek azt kellene mondanunk: "tudod, mi vagy te? Csoda. páratlan a magad nemében. soha ezelőtt nem született hozzád fogható. csodálatos a lábad, a karod, a mozgásod. lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. képes vagy bármire. igen, te vagy a csoda. vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan csoda, akárcsak te magad?"

kertészkedem mélán, nyugodtan,

a fák sebeit kötözöm;
halotti ének csap fülembe...
eh, nékem ahhoz mi közöm!..

holt mesékből vén bazár..

soha már..

és mikor már éppen elfogadná az érthetetlent,

és mikor épp hallgatná a lombok sercenését,

hol színes pókok szövik az álmot

az ágak közötti idő romján..

száz lidércököl a szemhéját verte!
a rémálmok helyett ö foszlott szerte.
ha könnyebb is volt, a nehezét fogta,
nem adta fel, amikor lehetett volna..

van egy elmélet

miszerint a nők tizenhét éves korukig nőnek, aztán megtorpannak. imádják a pasikat, és szerelemre vágynak. tizenhét évesek maradnak egészen addig, amíg be nem töltik a harmincötöt, amikor is pánikba esnek, hogy hamarosan ötvenévesek lesznek. ezután pár feszült hét következik, szembenéznek a jövővel, leteszik a cigarettát, a kávét és az alkoholt. aztán tele lesz  a motyójuk az egésszel, és ismét visszatérnek a tizenhét éves élethez. az sokkal vidámabb. persze közben mindenféle kort átélnek. attól függ, milyen napszakban járnak éppen...

we are the creatures..~

nem kellenek a megálmodott álmok.

új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
repülj, hajóm,
nem kellenek a megálmodott álmok.

nincsen veszély, csiga, nincsen veszély..

mindenki fél, csiga, mindenki fél.. hátradőlni csak istennek ér..

néha a zaj kell, néha a csend..

 néha kívül állok, néha meg bent. néha építem a falat, néha bontom..

olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki..

A barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre,
mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni.
Örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok.
A barátság benned van, belőled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez:
ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben..

ha megjelentem az már botrány..

kicsit olyan flash mintha álmodnál..

hidegkiráz♥

akárki helyén éltem volna..

életem éltem egyaránt,
ujjongva avagy panaszolva..

mit keresek köztetek, állatok közt, vadállat..

szabadon élek, annak születtem, így hoztak engem létre,
nem vagyok szolga nem, kérek semmit, sohasem lépek a fékre..

amikor kölyök voltam

még  a magnón ment a rock,
a tévébe' nem voltak mentorok..

ahogyan kipattant a szemem egyböl észre veszem, hogy nem egészen stimmel minden..

így helytelenül teszem, de felkelek, mert nem tudom mit akarnak.
amit a nyakamba varrnak az egy szimpla szar nap..

azt is mondják..

 hogy ha a nőstényhattyú meghal,
a párja csukott szárnnyal nagy magasságból a földre veti magát,
és elpusztul..

mennyit engedsz a felibüü?

♥♥♥

~ha magamra hagysz, úgy mint mások zokszó nélkül megbocsájtok.

jó a banda..~

nem fogok mellé beszélni, itt az idő most kell élni. az élet pedig csak rólunk szól, és a buli és a csajok és a rock and roll. látod, hallod, érzed, miénk az élet..

elméje bódult, szeme vak..~

..feledt kérdésként, választalan
bukjam csöndbe omoltan:
ha nem voltam, ne vágyjak lenni
s maradjak titok, hogyha voltam..

az élvezet elég távol áll a boldogságtól..

"az élet úgy terül el előttünk, mint egy végtelen bazár, és én alig várom, hogy megízleljem az édességeket.."

a fotó akkor hat rám, ha elvonatkoztatok..

..a vele kapcsolatos szokásos blablától: "technika", "valóság", "riport", "művészet" stb.; ha nem mondok semmit, lehunyom a szemem, és hagyom, hogy a részlet magától eljusson az érzelmi tudatomig..

unalmas a környezet..