néha vágy van bennem.. néha remény is..

egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón,
s furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár..

..azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
s rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár,
ajtóm felett, Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár -
            Ült, nem is moccanva már.

s ahogy guggolt zordon ében méltóságu tollmezében,
gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár -
s szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
zord holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói mély, vad ár?"
            s szólt a Holló: "Soha már."