ha az ember eltéved, vagy elviszik, és maga sem tudja, hol van, akkor is van valahol. csak éppen nem ott, ahol lennie kéne..

az ember olyan lény, aki kifeszített kötélen lépked, és rúdjával érzékenyen egyensúlyoz. rúdja egyik végén ész, öntudat, szellem, másik végén test, ösztönök és mindaz, ami tudattalan, földi, titokzatos. ezekkel egyensúlyoz, s ez pokolian nehéz..